Felnőtté válni – amikor a szabadság felelősséggel jár
Sokáig várjuk, hogy végre felnőttek lehessünk. Ne szóljon bele senki, mikor kelünk fel, mit veszünk fel, mit tanulunk, kivel barátkozunk. Aztán egyszer csak ott találjuk magunkat egy hatalmas kérdés előtt: „Na jó, és most mit csinálok?”
A felnőtté válás nem egyetlen pillanatban történik meg – hanem egy folyamat. Apró lépésekben. Egy elköltözéssel, egy számlabefizetéssel, egy rosszul elsült döntés tanulságával. A gyerekkor védőburka lehull, és egyre inkább mi magunk vagyunk a saját sorsunk irányítói.
A legnagyobb kihívás talán nem is az önállóság gyakorlati oldala, hanem az, hogy mit kezdünk a szabadsággal. Hogyan építünk értéket magunk köré? Milyen elveket követünk, ha nincs már „tanár bácsi”, aki kijavítja, ha hibázunk? Miből merítünk erőt, ha elbizonytalanodunk?
A felnőtté válás sokszor egyedülléttel is jár, de ez nem feltétlenül magány. Inkább egy lehetőség, hogy megismerjük önmagunkat, és megtanuljuk szeretni azt, akik vagyunk – hibáinkkal együtt. Mert valódi felnőtt az, aki nemcsak másokért, hanem önmagáért is felelősséget tud vállalni.
