-
Dió (Juglandaceae)
A dió, amolyan lassú víz, partot mos kategória a növények közt, mivel fája a leglassabban növő és termőre forduló fajta. Emiatt sokan azt szokták mondani, hogy az unokáknak ültetik. Bár sokaknak elsősorban a dió, mint étel-alapanyag juthat az eszébe, gyógyhatásai miatt érdemes már részeit is felhasználni. A diólevél, a termés külső húsos burka, illetve a terméseket elválasztó, éretlenül hagyott keserű hártya olyan gyógyhatásokkal rendelkeznek, amely miatt kár lenne kidobni őket a szemétbe. Hatóanyaga a naftokinonszármazék, de cserzőanyagokat és flavonoidokat, illetve illóolajat is tartalmaznak. A levél forrázatát gyulladásra, elsősorban borogatásra, lemosásra használhatjuk (ekcéma, pattanások kezelésére), illetve hatékony lábizzadás esetén is. Belsőleg gyomor-, és bélhurut kezelésére, illetve vértisztításra alkalmazzák. A szárított héjával…
-
Mezei zsurló (Equisetum arvense)
A mezei zsurló, vagy másnéven zsurlófű számtalan elnevezéssel rendelkezik. Van, aki békarokkának, bábaguzsalynak, vagy sikárlófűnek ismeri. A népi gyógyászat nagy becsben tartott gyógynövénye. Vízhajtó, vértisztító hatása miatt hólyagbántalmakra és vesemedence-gyulladás esetén használják. Húgyúti fertőzésre is hatásos. Vérzéscsillapító hatása közismert, így sokáig orrvérzésre is alkalmazták. A benne levő kovasav sok szilíciumot tartalmaz, ami a szervezet számára létfontosságú, emiatt hatékony a gyenge, törékeny körmök és hajhullás ellen. A mezei zsurló a pikkelysömör, ekcéma esetén ivó- illetve fürdőkúraként is igazán eredményes. Lemosásként használható a viszkető, kivörösödött bőrre, illetve gyulladásgátló hatása miatt fekély, felfekvés gyógyító. Érdekes tény, hogy ősi növény, bár a legtöbb faja már kihalt, és gyógyhatása mellett edények súrolására is előszeretettel alkalmazták.
