-
Dió (Juglandaceae)
A dió, amolyan lassú víz, partot mos kategória a növények közt, mivel fája a leglassabban növő és termőre forduló fajta. Emiatt sokan azt szokták mondani, hogy az unokáknak ültetik. Bár sokaknak elsősorban a dió, mint étel-alapanyag juthat az eszébe, gyógyhatásai miatt érdemes már részeit is felhasználni. A diólevél, a termés külső húsos burka, illetve a terméseket elválasztó, éretlenül hagyott keserű hártya olyan gyógyhatásokkal rendelkeznek, amely miatt kár lenne kidobni őket a szemétbe. Hatóanyaga a naftokinonszármazék, de cserzőanyagokat és flavonoidokat, illetve illóolajat is tartalmaznak. A levél forrázatát gyulladásra, elsősorban borogatásra, lemosásra használhatjuk (ekcéma, pattanások kezelésére), illetve hatékony lábizzadás esetén is. Belsőleg gyomor-, és bélhurut kezelésére, illetve vértisztításra alkalmazzák. A szárított héjával…
-
Kis Ezerjófű (Centaurium)
Filigrán mezei növény. Egész Európa szerte elterjedt. A Tárnicsfélék családjába tartozik és mintegy 20 különböző alfaját ismerni. Hazánkban 3 fajtája elterjedt, és bár mindhárom gyógynövény, viszont ezek közül a Kis Ezerjófű a leggyakoribb, így ez tekinthető gyógyhatású drognak. Júniustól augusztusig, a föld feletti részt gyűjtik. A szárítás árnyékos helyen történik, mivel a napfénytől a növény megfakul. Védett növény, szabadon termőeket tilos leszedni. Emésztés és epeműködés javító, jótékonyan hat a puffadásos panaszokra. Bizonyítottan étvágyfokozó. Jó vértisztító, így májproblémák esetén is hatékony. Kiváló baktériumölő antioxidáns forrás. A népi gyógyászat gyulladáscsökkentésre, a láz csillapítására és idegkimerültségre is alkalmazza. Teaként, illetve tinktúra formájában használhatjuk. Forrázatából naponta 3 csésze fogyasztható, emésztési gondok, gyengeség, étvágytalanság esetén,…
